“Barátnőmet leptem meg vele. Az adrenalin bombából amit átélt, maradt estére is.”

“Leírhatatlan! Gyerekkorom óta nagy álmom volt, hogy sugárhajtású repülővel repülhessek, de ez szinte elérhetetlen álom volt. Amikor megláttam itt a Meglepkéken... Megszámolni sem tudom, hányszor jöttem vissza, olvastam el újra és újra a szöveget, néztem meg a videót, néztem videókat a repülőgépről, na meg néztem az árát... Te jó ég... Ki az az idióta, aki ennyit fizet 20 perces repülésért... De nem hagyott nyugodni a dolog és arra gondoltam, hogy több pénzt is szórtam már el hülyeségekre, max még eggyel hosszabb lesz a lista (nem lett! Életre szóló élmény!!!). A tököli reptéren volt a találkozó. mindent elmondtak és jött a beöltözés. Néhány perces kifutói várakozás után mi is felszállhattunk, de közben hallgatni a hajtóművet és TUDNI, hogy "te jó ég... itt ülök benne..." Ez volt az egyetlen pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy ez talán nem is volt annyira jó ötlet (Talán fontos infó lehet, hogy iszonyúan tériszonyos vagyok.). Felszálltunk és egy kb 5 perces sétarepülés után közepesen éles jobb/bal kanyar. Pilóta kérdezte: Minden ok? - persze! Adjunk neki! Nagyobb forduló, még élesebben, még több G erő - Minden ok? - Persze! Adjunk neki! 3-4 pörgés, ahol mire felfogtam, hogy fejjel lefele vagyok, már újra az eget bámultam. - Minden ok? - PERSZEEEEE! ADJUNK NEKIIII! Újabb pörgés, végén éles fordulóval: - Minden ok? -VÁÁÁÁÁÁ! ADJUNK NEKIIIII! És jött a - számomra - legdurvább. Most, amikor visszagondolok rá, akkor is libabőrös vagyok... 700 km/h feletti sebességgel hátra szaltó (valami szakember megírhatná, hogy mi ennek a manővernek a neve, de mindegy is). Az, amikor felfele mentek, még egészen jó pofa, de amikor fejjel lefele van a gép, átbillen és elkezd közeledni a talaj, a pilóta húzza fel az orrát, te pedig rádöbbensz, hogy a légzőgyakorlatokat nem véletlenül mutatták az indulásnál és préseled a levegőt, ahogy csak bírod, mert érzed, hogy semmi vér nincs az agyadban... Na ezért jöttél ide! 7,5 G-s terhelés hosszú másodperceken keresztül... Itt megtudod, hogy hol van a határ, amit még bír a szervezeted... Olyan élmény, amit TÉNYLEG SOHA NEM FOGSZ ELFELEJTENI! Te jó ég... Miután leszálltunk, szó szerint meg sem tudtam szólalni a rengeteg adrenalintól. A haza tartó úton végig kezem-lábam remegett és fülig érő vigyorral meredtem magam elé. Aznap éjjel szó szerint egy percet sem tudtam aludni, még másnap is folyt a fülemen az adrenalin... Te jó ég... Szokták mondani, hogy nem az a kérdés, hogy életed során mennyiszer veszel levegőt, hanem az, hogy mennyiszer akad el a lélegzeted. Hát itt elakad "kötőszó"!”